• J.Goldenlane:Farkastestvér

    J.Goldenlane:Farkastestvér

    A vérfarkasok köztünk élnek.---

    Vérfarkasnak lenni nem egyszerű dolog.---

    Ha igazán jó és izgalmas,érdekes könyvet akartok akkor olvassátok el ezt a könyvet!Persze,ezen is lehet nevetni,hiszen jó néhány helyzetkomikum van benne,valamint szóvicc.De ez egy igazi jó könyv,amiből megtudhatjuk,hogy a farkasemberek köztünk élnek,de alkalmazkodtak a jelenhez.Megtudhatjuk,hogy ezek a lények nem az az esztelen lények,aminek eddig elképzelték őket.A legendák egy része igaznak bizonyult.Meglehet ölni őket az ezüst golyóval,mert az ezüst érintése veszélyes számukra.Viszont akiket megismerhetünk azok rendkívül szimpatikus lények,akik rendkívül kifinomult érzékszerveiket az emberek javára kamatoztatják,a rossz és gonosz ellen.Azaz a gyilkosok,a bandák a maffia ellen és a kábítószer kereskedők ellen.Sok hasznos és jó dolgot cselekszenek,ám létük és életük mégis egy hajszálon múlik.Mert míg ők megtanultak az emberekkel együtt élni,az emberek a másságot nem díjazzák és a halál a jutalma annak aki más.A könyv főhőse Christina és ikerbátyja Christian.Mindketten hordozzák a vérfarkas géneket és át is tudnak változni.Christian rendőr,azaz a titkos akciózsaruk,egy még tikosabb egységének a tagja.Sikerrel küzd a kábítószer maffia ellen.Christina egyedül áll szembe a világ gonoszságával.Kalandjaikat elmesélnem felesleges,olvassátok el a könyvet,mert igazán jól fogtok szórakozni.-------VÉRFARKASNAK LENNI NEM EGYSZERŰ.-----A Beholder honlapján taláhattok rá a könyvre,ahol olcsóbb,mint üzletben.-----Magán vélemény:még ilyen könyvet nem olvatam,és CSAK eddig 4-szer olvastam el,egyhuzamban.Gyorsan olvasok,és ezt a könyvet iszonyú gyorsan olvastam el,annyira szerelmes lettem a történetbe.Viszont az emberiségről kialakult véleményem lesújtóbb lett,mint eddig.

    J.Goldenlane:Farkastestvér----részletek

     -Hogy az a ...-ismétli,de nem adok időt befejezni a mondatot.Már megyek,hosszú léptekkel,nyúlok,hogy elvegyem ami az enyém,hogy törjem a csontot,szakadjanak az inak,és folyjon a vér,részegítsen édes illata! Az utólsó pillanatban cselekszik,nagy ívben áthajítja a kulcsot a korláton,le,a betonút felé. -Itt a kulcsod,te kurva!-kiáltja,de már nem figyelek rá! Nem gondolkodom,az automatika visz,a kulcs az enyém,kell nekem,nem hagyom veszni!Hosszú ugrással vágódom a csillogó ragyogással repülő fémvacak után,testem felfekszik a levegőbe,fülembe zúg a zuhanás szele.Semmi nem számít,csak a célt látom,és még az ugrás emelkedő ágában vagyok,amikor elérem vágyaim tárgyát,mancsomba tapad a kulcs.Aztán észhez térek.Mit is csinálok éppen? Repülök,de nem lévén madár,ez nem tart sokáig,vészesen közeledik a talaj,méghozzá egy betonúttal súlyosbítva.Úgy-ahogy tompítom az esést,így is érzem,hogy a vállamban valami eltört,de nincs időm tüzetesebben megszemlélni a kárt.Gurulok tovább,le az útról,a semmibe nyíló,majdnem szakadék meredekségű hegyoldalon.Fák,bokrok ágai kapnak utánam,jót karmolnak arcomba,hátamba.Feslik a pólóm,szakad a bőrőm,kézzel-lábbal igyekszem megállítani magam,egyelőre teljesen eredménytelenül. Végül maga a hegy könyörül meg rajtam,a soros bukfenc után arccal előre érkezem egy sétányra.Kavicsár száll az égbe becsapódásom nyomán,testemben a fájdalom.Hatalmasat nyögök,szememet könnyek futják el,aztán csak heverek,tehetetlenül és nyomorultul. Eh,csak ennyire vagyok képes? Nehézkesen megmozdítom a fejem.Amennyire látok az éjszaka még megvan,immár csillagokból is csak annyit vonultat fel,mint amennyi illendő tőle.A fájdalom lassan szelidül a vállamban,térdemben,hát megtámaszkodom két öklömön,és felemelkedem.Kiköpök egy marék kavicsot,pár fogat,lassan normalizálódik helyzetem.Valami rendezett sétányon heverészek éppen,igen,ez egy üdülőfalu... Itt tarthatok,amikor valahonnan lépéseket hallok,aztán hirtelen elöttem terem egy kisfiú. -Hú,ez nagyon frankó volt!-hajol az arcomba,Megcsap a jellegzetes gyerekszag.-Ekkorát esni még senkit sem láttam,csak a filmben!A néni kaszkadőr? -Nem...-nyögöm kötelességtudóan,majd feltérdelek,elmaszatolom az arcomon a vért,a koszt,a könnyeket. -Akkor miért ugrott le? -Hülyeségből...-motyogom.Kinyitom az öklöm,a kulcs benne van.Zsebembe gyömöszölöm,aztán kisöpröm szürke tincseimet a homlokomból.A fejem ragad a vértől,bőven jut belőle eredendően fehér pólómra,világos farmernadrágomra is. -Akkor is tüök jó volt,majd elmesélem otthon a bátyámnak.Ő mindig azt mondja,hogy a filmeken ez csak trükk,de most már láttam,meglehet csinálni élőben is! Gyanakodva nézek fel a srácra.Hány éves lehet,tíz,tizenkettő? -Meg ne próbáld utánam csinálni!Trükk és ráadásul nagyon nehéz! -De...-kezdené megszeppentem haragvó hangomomtól,ám ekkor végre segítséget kapok,befut az édesanyja,fiatal jól öltözött nő. -Azonnal menj arrébb,hagyd békén a nénit!-húzza hátrább a kölyköt,aztán sajnos velem kezd foglalkozni.-Hogy érzi magát?Jaj,de buta kérdés,hatalmasat zuhant,hogy érezhetné magát!Ne mozduljon,mindjárt hívok mentőt! -Ne!-kiáltok fel,ne,mentő az nem kell nekem! -De hát csupa vér az arca, és a lába is milyen szögben áll! Odasandítok,milyenszögben?Nos,természetesen,természetesellenesben,hát kézzel megragadom,és a helyére rántom.Ismét rámszakadt a fájdalom,legszívesebben ordítanék,de nem lehet.Normálisnak,sőt,egészségesnek kell kinéznem,különben orvost hívnak! -Semmi bajom,nem zuhantam,csak csúsztam.Az útról.A vér meg a karcolásoktól van,ezek a vacak bokrok megtéptek!-magyarázom,és mivel látom az asszony szemében a kérdést,hát talpra állok. Elhatározni könnyű,megtenni szinte lehetetlen.Probálkozásomat látva a nő kezét nyújtja,és ez már elég,hogy felemelkedjek.Aztán még egy kicsit rátámaszkodom,pár mély lélegzetvétellel normálissá szelídítem szívem veszett kalimpálását. -Jól vagyok-jelentem ki határozottan,leginkább saját magam meggyőzésére,és elindulok.Törött lábam húzom,bordáimba minden lépésnél fájdalom nyilall,de megyek.Felfelé,ahonnan jöttem.Dolgom van odafent! -Biztosan ne hívjak orvost?-hallom magam mögött a nő hitetlenkedő hangját. .................................. ............... .................... ................ ............... Hosszú léptekkel bicegek át az úton,a teraszra vivő lépcsőn már kocogok.Odafent senki sincs,de még látom a fekete alakokat odabent,ahogy a parkoló felé rohannak.Nem vacakolok,futok én is teljes erőből,át a büfén.A vendégek talán utánam fordulnak,kit érdekel?A parkolót az épülettől elválasztó vaskorláton könnyedén átugrom,de így is elkések,egy vörös sportkocsi,fedélzetén a négy fickóval,éppen akkor indul. Gondolkodás nélkül lépek a gyorsuló autó elé.Nem áll meg,térdemet elkapja a lökhárító,rázuhanok a motorháztetőre,fejemmel töröm be a szélvédőt,nem is teljesen önszántamból.Az autó hirtelen fékezéssel megáll,legurulok a földre,elfekszem a meleg betonon.Tovább! Tenyeremre támaszkodva emelkedem fel,vér folyik a szemembe,a vöröses maszkon át látom,hogy ismét elindul mellettem a vérpiros karosszéria.Gyerünk,tovább,utánuk!Nem menekülhetnek előlem, ölni akarok! Nos,pillanatokon belül tisztázódik,nem menekülni akarnak.A böhöm fémmonstrum teli pofával nekem jön,áthajt rajtam.Még érzem,hogy a homlokom csattan a lökhárítón.majd az első gumiabroncs ripityára zúzza a felkarom,aztán elmosódik az élet. De nyilván csak pillanatokra,mert arra térek magamhoz,hogy futó léptek torpannak meg mellettem,és valaki felordít. -Orvost!Orvost gyorsan! "Ne"tiltakoznék,de egyenlőre csak némi nyöszörgésre futja. ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ -Hol vannak a mocskok?-lihegem,aztán vért köpök,közönségem hitetlenkedve felzsong. ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ -Nyugodjon meg,kihívtuk a rendőröket! Megnyugodni?Ezerrel felzúg a fülemben az adrenalin hajtotta vér,a szaruk említéséből új erőt merítek.Ha valakivel nem akarok találkozni az a hivatalos közeg.Kösz nekem elegem van belőlük! Ismét megpróbálom összeszedni magam, és újra indul az elpusztíthatalan gépezet.Emelem a fejem,megtámaszkodom a vérmaszatos tenyeremen,magam alá húzom a lábam. ............et cetera,et cetera,et cetera.....