-
A hős
Küzdöttek,küzdöttek és csak közdöttek.
Körülöttük tombolt a csata,majd elcsendesült,és ők még küzdöttek egymással.
Két egyforma magas,egyforma erős és egyforma ügyes hős.Mindketten magasak,barnák.
Az egyiknek az arcán ferde félmosoly,a másiknak egy vágás.
A csata végetért és a győztesek körülállták őket és bámulták a küzdelmet.
Nem szurkoltak hangosan és mégcsak nem is szóltak.
Csak nézték őket csendesen és némán.A két ellenfél egymás szemébe nézett,és a csapásaik már lassúltak.
Fáradtak.
Karjaik egyre nehezebben emelkedtek,arcukra barázdát vésett a fáradtság.
Izzadtság csurgott a szemükbe,amit néha letöröltek,hogy ne csípje a szemüket.
Valaha barátok voltak,most ellenségek,két különböző oldalon álltak,két különböző célért küzdöttek,de akkor is barátok voltak.
Talán ezért is esett nehezükre a végzetes csapás elindítása.
Ám minden küzdelem egyszer véget ér.
Egy lecsúszó csapást az ellen ,már nem tudott felfogni,és az véget vetett a harcnak.
A barát szeme elhomályosult,és fegyvere kicsúszott a kezéből.
Némán hanyatlott a földre.
A másik keserú könnyekkel szemében hajolt föléje,és belenézett elhomályosuló szemébe.
A haldokló mondani akart valamit, de már nem volt hozzá ereje.
Szeme lecsukódott.
Arca viaszfehéré merevedett meg...
A csata véget ért!