• A hős

    A hős

    Küzdöttek,küzdöttek és csak közdöttek.

    Körülöttük tombolt a csata,majd elcsendesült,és ők még küzdöttek egymással.

    Két egyforma magas,egyforma erős és egyforma ügyes hős.Mindketten magasak,barnák.

    Az egyiknek az arcán ferde félmosoly,a másiknak egy vágás.

    A csata végetért és a győztesek körülállták őket és bámulták a küzdelmet.

    Nem szurkoltak hangosan és mégcsak nem is szóltak.

    Csak nézték őket csendesen és némán.A két ellenfél egymás szemébe nézett,és a csapásaik már lassúltak.

    Fáradtak.

    Karjaik egyre nehezebben  emelkedtek,arcukra barázdát vésett a fáradtság.

    Izzadtság csurgott a szemükbe,amit néha letöröltek,hogy ne csípje a szemüket.

    Valaha barátok voltak,most ellenségek,két különböző oldalon álltak,két különböző célért küzdöttek,de akkor is barátok voltak.

    Talán ezért is esett nehezükre a végzetes csapás elindítása.

    Ám minden küzdelem egyszer véget ér.

    Egy lecsúszó csapást az ellen ,már nem tudott felfogni,és az véget vetett a harcnak.

    A barát szeme elhomályosult,és fegyvere kicsúszott a kezéből.

    Némán hanyatlott a földre.

    A másik keserú könnyekkel szemében hajolt föléje,és belenézett elhomályosuló szemébe.

    A haldokló mondani akart valamit, de már nem volt hozzá ereje.

    Szeme lecsukódott.

    Arca viaszfehéré merevedett meg...

    A csata véget ért!