• Rémálom

    Rémálom

    Álmodtam ismét,most rémeset.

         Lélekszakadva futottam,űldözőm,egy griffszörny.Csőre,karma véres.-Szét akar tépni!-Erdőbe futottam előle,lélegzetem akadozott,és ki ki hagyott.Az erdő csupasz ágú fái és bokrai,nem rejtenek.Utánam kapnak,ruhám és bőrőm szaggatják.Egy barlanghoz érek,remélem,ott menedékre lelek.Reszketve behúzódom,és kilesek egy sziklakolonc mögül.Halálos csend van,csak a távolban huhog egy bagoly.Megkönnyebbülök,ám ez korai.A barlang mélyéről szörcsögő fujtatást hallok.Rubintvörös szempár bámul mereven.Halk csosszanó léptek.Iszonyú rothadásbűz csapja meg az orromat,és én nem várom meg,hogy közelebb érjen.Ismét futok,szétszaggatott rongyaim repkednek köröttem.Sikoltanék,de a félelem torkomra forrasztja a hangokat,és csak egy rettegő nyögés telik tőlem.A vérfarkas elmaradt mögöttem,csak a sárga szemű denevér kering fölöttem,és fáradhatatlanul rója szűkülő köreit.Leszáll a köd.Elborít mindent,és már nem látom merre tartok.A csupasz ágú bukrok már a húsomat tépik,és ruháim foszlányai az ágak martaléka lesz.Sűrűsödik a köd,és alakot ölt,egy denevérszárnyú köpeny lebben.Élesen elkanyarodok és a mélybe zuhanok.Sikolyom végre felszakad,ám egy csobbanással elnyeli a hangom a fekete víz.Folyóba estem,sodrása vad,vize jéghideg.Nyálkás valamik símítanak végig a lábamon.Félre rántom,és sziklának ütközöm.Jéggédermedt ujjaimmal kétségbeesetten kapaszkodnék,de a sodrás tovább ránt.Újra a levegőben lebegek,aztán fuldoklva zuhanok egy vízesésen ,egyenesen a végtelen mélységbe.Mégsem végtelen!Gerincroppanttó erővel csapódom az alatta lévő tóba,és még mindig eszméletemnél vagyok.A víz itt csendes,és én megpróbálok a partra evickélni.Elérem a partot .Kitámolygok,azaz,csak támolyognék,de nem bírnak el a lábaim.Csúszok,mászok,könyökömet erősen belevájom a nedves földbe.Annyira fázom!A hideg víz és a félelem csontig megdermesztett.Szeretnék megmelegedni.A távolban tűz fénye világít,és nagy nehezen lábra kecmergek.Támolyogva elindulok arrafelé.Megkapaszkodom a csupasz ágakban,töredeznek a kezem érintésétől.Valami fekete mocsok tapadt az ujjaimra.Nem érdekel,csak az tart lábon,hogy közelebb jussak a tűzhöz,a meleghez.Már csaknem ott vagyok!Aztán rémülten torpanok meg.Az égen,száz és száz sárkány repül,pikkelyeiken vörösen csillan az általuk gerjesztett tűz visszfénye.....